Gentle civilizer of nations...?

Nahimana úr érdekessége abban áll, hogy az ICTR (ENSZ által életrehívott ad hoc bíróság, feladata a ruandai népirtás bűnöseiről ítélkezni, Statútuma megtalálható itt) elé kerülők többségével ellentétben, ő tevőlegesen nem vett részt az erőszakos cselekményekben, parancsokat sem adott, és a szervezésbe sem folyt bele. Kizárólag felbujtással és uszítással vádolták.

Párizsban doktorált történelemből, kulturális miniszternek is jelölték Ruandában, a leírás alapján nagy tekintélyű értelmiségi lehetett a maga köreiben. Újságokban publikált, rádióműsorokat vezetett. 1993-ban egyik főszervezője volt a „Radio Telévision Libre des Milles Collines (RTLM)” nevű szélsőségesen uszító rádióadónak (a gyűlölet rádiója, ahogy utólag elnevezték). Saját műsoraiban, mint ahogyan azt egyébként publicisztikáiban is tette, felszólított a tuszik elkergetésére, lázította a hallgatóságot a belgák ellen, valamint a mérsékelt hutuk ellen is. Továbbá belefolyt több szálon is a politikai életbe, résztvett például a kormánypárt tanácskozásain, ahol tanácsokat adott.

Nehezen került az igazságszolgáltatás kezére, mint ahogyan úgy általában a befolyásosabb-előkelőbb vádlottak. Először a francia követségre menekült, mikor a tuszik elfoglalták a fővárost, majd Burundiba. Onnan Zaire-be került, ahol a rádió folytatta a műsorszórást a háború alatt. Végül Kamerunban talált menedéket egészen 1996-ig, amikor az ICTR kezére adták.

Ferdinand azzal védekezett, hogy ők egy másik szélsőséges rádió, a tuszi Radio Muhabura ellensúlyozására jöttek létre. Hogy természetesen nem a tuszik, mint faj ellen, hanem egy bizonyos nemzetellenes tuszi és belga magatartás ellen uszított. A faji ideológia helyett az Arusha Accords (egy megegyezés a tuszik és hutuk közt a politikai hatalom megosztására) –ban elszenvedett sérelmekkel magyarázta ellenérzéseit.