Volt egyszer, hol nem volt… egy ruandai mészárlás. A történet nem kezdődik túl vidáman, de Ruanda tipikusan az a terület, ahol a történetek nem kezdődnek vidáman, viszont közük van a nemzetközi joghoz. A nemzetközi közösség „szégyenfoltját” sokan és sokféleképp próbálják jóvá tenni, a felelősségrevonás területén is. Erre van már egy jó kis BT által felállított törvényszékünk, amely letárgyalt 21 esetet és előtte van most is mintegy három tucat (azt már ki-ki maga döntse el, hogy ez sok vagy kevés…), olyan célokkal, mint hogy:"The International Criminal Tribunal for Rwanda announced the first-ever judgement on the crime of genocide by an international court. This is a landmark decision in the history of international criminal law. It brings to life, for the first time, the ideals of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of genocide, adopted 50 years ago.” (Kofi Annan)
Azonban jelen esetünk tárgyalása épp nem az ICTR előtt történik, hanem – bármily meglepő legyen – a kanadai nemzeti bíróság előtt. Kanada ugyanis hozott egy ún. War Crimes Act –et, amely feljogosítja a hazai bíróságot, hogy az országban tartózkodó háborús bűnösök ellen eljárást kezdeményezzen. Hmm, háborús bűnösök figyelem! – ne Kanadában töltsétek a megérdemelt nyári szünetet…
Az úriembert Desiré Munyanezának hívják, és hát elég csúnyán kimerítette azon bűneseteket, amelyek felmerülhetnek az ICTR előtt: vádolják kétrendbeli genocídiummal és emberiség elleni bűntettel, illetve háborús bűnökkel. Egy hutu milícia tagjaként gyilkolt, nőket erőszakolt meg és felbujtott – szép sor… Aztán fogta magát és menedékjogot kért Kanadában. Ugyan nem kapta meg, de ez nem zavarta őt abban, hogy letelepedjen az országban 1997-ben. Ott azonban a menekültközösség felismerte, és innen a kanadai királyi lovasrendőrség vette kezelésébe az ügyet. Jelenleg egy kanadai börtönben várja tárgyalását, amelyet épp áprilisban napoltak el, a sors furcsa fintora – de a börtönben 17éves cellatársa csúnyán összeverte.
Mindenesetre az eset érdekessége nemzetközi jogi szempontból az a tendencia, hogy nemzeti bíróságok is próbálnak ítélkezni az országokat közvetlenül nem érintő, ám univerzális normarendszer alapján elítélendő esetekben. Egységesedünk? Lehet, bár tudjuk ennek milyen veszélyei vannak – nem csak nyugati kultúra és normarendszer létezik. De ott legalább ez kiváltja a civil társadalom figyelmét is, diákok egy oldalt is létrehoztak, amely az üggyel foglalkozik, lásd itt.
Ferdinand Nahimana 
